诗篇 146

1Dicsérjétek az Urat! Dicsérd én lelkem az Urat! 2Dicsérem az Urat, a míg élek; éneklek az én Istenemnek, a míg vagyok. 3Ne bízzatok a fejedelmekben, emberek fiában, a ki meg nem menthet! 4Kimegyen a lelke; visszatér földébe, [és] aznapon elvesznek az õ tervei. 5Boldog, a kinek segítsége a Jákób Istene, és reménysége van az Úrban, az õ Istenében; 6A ki teremtette az eget és földet, a tengert és mindent, a mi bennök van. A ki megtartja a hûségét örökké; 7Igazságot szolgáltat az elnyomottaknak, eledelt ád az éhezõknek. Az Úr megszabadítja az elfogottakat. 8Az Úr megnyitja a vakok szemeit, az Úr felegyenesíti a meggörnyedteket; szereti az Úr az igazakat. 9Megoltalmazza az Úr a jövevényeket; árvát és özvegyet megtart, és a gonoszok útját elfordítja. 10Uralkodni fog az Úr örökké, a te Istened, oh Sion, nemzedékrõl nemzedékre! Dicsérjétek az Urat!