诗篇 123

1Grádicsok éneke. &Hozzád emelem szemeimet, oh te egekben lakozó! 2Ímé, mint a szolgák szemei uroknak kezére, mint a szolgalány szemei asszonya kezére: úgy [néznek] szemeink az Úrra, a mi Istenünkre, mígnem megkönyörül rajtunk! 3Könyörülj rajtunk, Uram, könyörülj rajtunk! Mert igen elteltünk gyalázattal. 4Lelkünk igen eltelt a gazdagok csúfolkodásával, és a kevélyek gyalázkodásával.