诗篇 112

1Dicsérjétek az Urat. &Boldog az ember, a ki féli az Urat, [és] az õ parancsolataiban igen gyönyörködik. 2Hõs lesz annak magva a földön; a hívek nemzedéke megáldatik. 3Gazdagság és bõség lesz annak házában, s igazsága mindvégig megmarad. 4Az igazakra világosság fénylik a sötétben: [attól a ki] irgalmas, kegyelmes és igaz. 5Jó annak az embernek, a ki könyörül és kölcsön ad; dolgait pedig igazán végezi. 6Mivelhogy soha sem ingadoz: örök emlékezetben lesz az igaz. 7Semmi rossz hírtõl nem fél; szíve erõs, az Úrban bizakodó. 8Rendületlen az õ szíve; nem fél, míglen ellenségeire lenéz. 9Osztogat, adakozik a szegényeknek; igazsága megmarad mindvégig; az õ szarva felemeltetik dicsõséggel. 10Látja [ezt] a gonosz és dühöng; fogait csikorgatja és eleped; a gonoszok kivánsága semmivé lesz.