诗篇 129

1Grádicsok éneke. &Sokat szorongattak engem ifjúságom óta! mondja most Izráel. 2Sokat szorongattak engem ifjúságom óta, még sem bírtak velem. 3Szántók szántottak hátamon, hosszúra nyujtották barázdáikat. 4Igaz az Úr! Elszaggatja a gonoszok kötelét. 5Megszégyenülnek és hátraszorulnak mindazok, a kik gyûlölik a Siont. 6Olyanok lesznek, mint a háztetõn a fû, a mely kiszárad, mielõtt letépnék. 7A melyet sem arató nem szed markába, sem kévekötõ az ölébe. 8Az átutazók se mondják: Az Úr áldása rátok! Áldunk benneteket az Úrnak nevében!