诗篇 130

1Grádicsok éneke. &A mélységbõl kiáltok hozzád, Uram! 2Uram, hallgasd meg az én szómat; legyenek füleid figyelmetesek könyörgõ szavamra! 3Ha a bûnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?! 4Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged! 5Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az õ igéretében. 6[Várja] lelkem az Urat, jobban, mint az õrök a reggelt, az õrök a reggelt. 7Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bõséges nála a szabadítás! 8Meg is szabadítja õ Izráelt minden õ bûnébõl.