诗篇 133
1Grádicsok éneke Dávidtól. Ímé, mily jó és mily gyönyörûséges, a mikor együtt lakoznak az atyafiak! 2Mint a drága olaj a fejen, a mely aláfoly a szakállon, az Áron szakállán; a mely lefoly köntöse prémjére; 3Mint a Hermon harmatja, a mely leszáll Sion hegyeire. Csak oda küld áldást az Úr és életet örökké!