诗篇 21

1Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára. 2Uram, a te erõsségedben örül a király, és a te segítségedben felette örvendez. 3Szívének kivánságát megadtad néki; és ajkainak kérését nem tagadtad meg. Szela. 4Sõt eléje vitted javaidnak áldásait; szín-arany koronát tettél fejére. 5Életet kért tõled: adtál néki hosszú idõt, örökkévalót és végtelent. 6Nagy az õ dicsõsége a te segítséged által; fényt és méltóságot adtál reája. 7Sõt áldássá tetted õt örökké, megvidámítottad õt színed örömével. 8Bizony a király bízik az Úrban, és nem inog meg, mert vele a Magasságosnak kegyelme. 9Megtalálja kezed minden ellenségedet; jobbod megtalálja gyûlölõidet. 10Tüzes kemenczévé teszed õket megjelenésed idején; az Úr az õ haragjában elnyeli õket és tûz emészti meg õket. 11Gyümölcsüket kiveszted e földrõl, és magvokat az emberek fiai közül. 12Mert gonoszságot terveztek ellened, csalárdságot gondoltak, de nem vihetik ki; 13Mert meghátráltatod õket, íved húrjait arczuknak feszíted. 14Emelkedjél fel Uram, a te erõddel, hadd énekeljünk, hadd zengedezzük hatalmadat!