भजन संहिता 36
1Az éneklõmesternek; az Úr szolgájáé, Dávidé. 2A gonosznak hamissága felõl így gondolkozom szívemben: nincs õ elõtte isten-félelem; 3Mert hízeleg néki önmagának, ha bûnét elkövetheti, ha gyûlölködhetik. 4Szájának beszéde hiábavalóság és hamisság; megszünt bölcs lenni [és] jót cselekedni. 5Hiábavalóságot gondol ágyában; nem a jó útra áll, [és] nem veti meg a rosszat. 6Uram, az égig [ér] a te kegyelmességed; a te hûséged a felhõkig! 7Igazságod, mint Isten hegyei; ítéleteid, [mint] a nagy mélységek; az embert és barmot te tartod meg, Uram! 8Oh Isten, milyen drága a te kegyelmességed; az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek. 9Dúslakodnak házadnak bõséges javaiban; megitatod õket gyönyörûségeid folyóvizébõl. 10Mert nálad van az életnek forrása; a te világosságod által látunk világosságot. 11Terjeszd ki kegyelmességedet a te ismerõidre, és igazságodat az igaz szívûekre. 12Ne támadjon engem a kevélynek lába, és ne üldözzön engem a gonosznak keze. 13Hullnak már a gonosztevõk; eltaszíttatnak és nem állhatnak fel!