भजन संहिता 35

1Dávidé. &Perelj Uram a velem perlõkkel; harczolj a velem harczolókkal. 2Ragadj paizst és vértet, és kelj föl segítségemre. 3Szegezz dárdát és rekeszd el üldözõim útját, mondd lelkemnek: Én vagyok segítséged. 4Szégyen, gyalázat érje azokat, a kik lelkemet keresik; vettessenek hátra és piruljanak, a kik vesztemet koholják. 5Legyenek olyanok, mint a polyva a szél elõtt; az Úrnak angyala verdesse [õket]. 6Legyen útjok sötét, csuszamlós, s az Úrnak angyala kergesse õket. 7Mert ok nélkül vetették elém titkon vont hálójokat, és ok nélkül ástak vermet az én lelkemnek. 8Érje õt romlás váratlanul, fogja meg hálója, a melyet kivetett, essék belé a veszedelembe. 9Az én lelkem pedig vigad majd az Úrban, örvendezve szabadításában. 10Minden tetemem ezt mondja majd: Kicsoda olyan, mint te, Uram?! A ki megszabadítod a nyomorultat a nála erõsebbtõl, a szegényt és szûkölködõt az õ megrablójától. 11Erõszakos tanúk állnak elõ; azt kérdezik tõlem, a mirõl nem tudok. 12Jóért roszszal fizetnek meg nékem, megrabolják lelkemet. 13Pedig én az õ betegségökben gyászba öltöztem, bõjttel gyötörtem lelkemet, imádságom kebelemre vissza-vissza szállt. 14Mintha barátom, testvérem volna, úgy jártam-keltem [érte;] mintha anyámat siratnám, úgy jártam bútól meghajolva: 15Õk pedig örültek az én bukásomon és összegyûltek; összegyûltek ellenem a rágalmazók, tudtom nélkül gyaláztak és nem nyugodtak, 16Ingyenélõk léha csúfkodásai közt fogaikat vicsorgatva rám. 17Oh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg lelkemet tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktõl az én egyetlenemet. 18Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erõs nép között magasztallak téged. 19Ne örüljenek rajtam az én hazug ellenségeim, méltatlan gyûlölõim se hunyorgassanak rám. 20Mert nem beszélnek békességet, hanem a kik békességesek e földön, azok ellen álnok dolgokat koholnak. 21Föltátották rám szájokat, azt mondták: Haha! Haha! Látta a szemünk. 22Láttad, oh Uram - ne hallgass, oh Uram; ne légy távol tõlem! 23Serkenj föl, ébredj ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én ügyemért. 24Ítélj meg engem a te igazságod szerint, oh Uram, Istenem, hogy ne öröljenek rajtam! 25Ne mondhassák szívökben: Örülj mi lelkünk! Ne mondhassák: Elnyeltük õt! 26Szégyenüljenek meg, piruljanak együttesen, a kik bajomnak örülnek; szégyen és gyalázat borítsa be õket, a kik felfuvalkodtak ellenem. 27Vigadjanak és örüljenek, a kik kivánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Nagy az Úr, a ki kivánja az õ szolgájának békességét. 28Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a te igazságodat, a te dicsõségedet minden napon.