भजन संहिता 30
1Dávid zsoltára. Templomszentelési ének. 2Magasztallak Uram, hogy felemeltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek rajtam. 3Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és te meggyógyítottál engem! 4Uram, felhoztad a Seolból az én lelkemet, fölélesztettél a sírbaszállók közül. 5Zengedezzetek az Úrnak, ti hívei! Dicsõítsétek szent emlékezetét. 6Mert csak pillanatig [tart] haragja, [de] élethossziglan jóakarata; este bánat száll be [hozzánk], reggelre öröm. 7Azt mondtam azért én jó állapotomban: Nem rendülhetek meg soha. 8Uram, jókedvedbõl erõsséget állítottál föl hegyemre; de elrejtéd orczádat, és megroskadtam. 9Hozzád kiáltok, Uram! Az én Uramnak irgalmáért könyörgök! 10Mit használ vérem, ha sírba szállok? Dicsér-e téged a por; hirdeti-é igazságodat? 11Hallgass meg, Uram, könyörülj rajtam! Uram, légy segítségem! 12Siralmamat vígságra fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, körülöveztél örömmel. 13Hogy zengjen néked és el ne hallgasson felõled a dicséret: Uram, én Istenem, örökké dicsõítlek téged.