Psalm 88

1Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklõmesternek a Mahalath- lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása. 2Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente elõtted vagyok: 3Jusson elõdbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra! 4Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott. 5Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember. 6A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikrõl többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtõl. 7Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé. 8A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. Szela. 9Elszakasztottad ismerõseimet tõlem, útálattá tettél elõttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek. 10Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet. 11Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? Szela. 12Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hûségedet a pusztulás helyén? 13Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén? 14De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom: 15Miért vetsz el hát Uram engem, [és] rejted el orczádat én tõlem? 16Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom. 17Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem. 18Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem. 19Elszakasztottál tõlem barátot és rokont; ismerõseim a - setétség.