Psalm 68

1Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára, éneke. 2Felkél az Isten, elszélednek ellenségei; és elfutnak elõle az õ gyûlölõi. 3A mint a füst elszéled, úgy széleszted el õket; a mint elolvad a viasz a tûz elõtt, úgy vesznek el a gonoszok Isten elõl; 4Az igazak pedig örvendeznek és vígadnak az Isten elõtt, és ujjongnak örömmel. 5Énekeljetek Istennek, zengedezzetek az õ nevének; csináljatok útat annak, a ki jön a pusztákon át, a kinek Jah a neve, és örüljetek elõtte. 6Árváknak atyja, özvegyeknek bírája az Isten az õ szentséges hajlékában. 7Isten hozza vissza a számûzötteket, kihozza boldogságra a foglyokat; csak az engedetlenek lakoznak sivatag helyen. 8Oh Isten, mikor kivonultál a te néped elõtt, mikor a pusztába beléptél: Szela. 9A föld reng vala, az egek is csepegnek vala Isten elõtt, ez a Sinai hegy is az Isten elõtt, az Izráel Istene elõtt. 10Bõ záport hintesz vala, oh Isten, a te örökségedre, s a lankadót megújítod vala. 11Benne tanyázott a te gyülekezeted: te szerzéd jóvoltodból a szegénynek, oh Isten! 12Az Úr ad vala szólniok az örömhírt vivõ asszonyok nagy csapatának. 13A seregek királyai futnak, futnak: s a házi asszony zsákmányt osztogat. 14Ha cserények között hevertek is: [olyanok lesztek, mint] a galambnak szárnyai, a melyeket ezüst borít, vagy [mint] vitorla-tollai, a melyek színarany fényûek. 15Mikor a Mindenható szétszórta benne a királyokat, [mintha] hó esett [volna] a Salmonon. 16Isten hegye a Básán hegye; sok halmú hegy a Básán hegye; 17Mit kevélykedtek ti sok halmú hegyek? Ezt a hegyet választotta Isten lakóhelyéül; bizony [ezen] lakozik az Úr mindörökké! 18Az Isten szekere húszezer, ezer meg ezer; az Úr közöttük van, mint a Sinai [hegyen] az õ szent [hajléká]ban. 19Felmentél a magasságba, foglyokat vezettél, adományokat fogadtál emberekben: még a pártütõk is [ide jönnek] lakni, oh Uram Isten! 20Áldott legyen az Úr! Napról-napra gondoskodik rólunk a mi szabadításunk Istene! Szela. 21Ez a mi Istenünk a szabadításnak Istene, és az Úr Isten az, a ki megszabadít a haláltól. 22Csak Isten ronthatja meg az õ ellenségeinek fejét, a bûneiben járónak üstökös koponyáját. 23Azt mondta vala az Úr: Básánból visszahozlak, a tenger mélységébõl is kihozlak, 24Hogy lábadat veresre fessed a vérben, ebeidnek nyelve az ellenségbõl lakomázzék. 25Látták a te bevonulásodat, oh Isten! Az én Istenem, királyom bevonulását a szentélybe. 26Elõl mennek vala az éneklõk, utánok a húrpengetõk, középen a doboló leányok. 27A gyülekezetekben áldjátok az Istent, az Urat áldjátok, ti Izráel magvából valók! 28Ott a kis Benjámin, a ki uralkodik rajtok, a Júda fejedelmei és az õ gyülekezetök; a Zebulon fejedelmei [és] a Nafthali fejedelmei. 29Istened rendelte el a te hatalmadat: erõsítsd meg, oh Isten, azt, a mit számunkra készítettél! 30A te Jeruzsálem felett álló hajlékodból királyok hoznak majd néked ajándékokat. 31Fenyítsd meg a nádasnak vadját, a bikák csordáját a népek tulkaival egybe, a kik ezüst-rudakkal terpeszkednek; szórd szét a népeket, a kik a háborúban gyönyörködnek. 32Eljõnek majd a fõemberek Égyiptomból; Szerecsenország hamar kinyujtja kezeit Istenhez. 33E földnek országai mind énekeljetek Istennek: zengjetek dicséretet az Úrnak! Szela. 34A ki kezdettõl fogva az egek egein ül; ímé, [onnét] szól nagy kemény szóval. 35Tegyetek tisztességet Istennek, a kinek dicsõsége az Izráelen és az õ hatalma a felhõkben van. 36Rettenetes vagy, oh Isten, a te szent hajlékodból; az Izráelnek Istene ád erõt és hatalmat a népnek. Áldott legyen az Isten!