Psalm 119

1Boldogok, a kiknek útjok feddhetetlen, a kik az Úr törvényében járnak. 2Boldogok, a kik megõrzik az õ bizonyságait, [és] teljes szívbõl keresik õt. 3És nem cselekesznek hamisságot; az õ útaiban járnak. 4Te parancsoltad [Uram,] hogy határozataidat jól megõrizzük. 5Vajha igazgattatnának az én útaim a te rendeléseid megõrzésére! 6Akkor nem szégyenülnék meg, ha figyelnék minden parancsolatodra! 7Hálát adok néked tiszta szívbõl, hogy megtanítottál engem a te igazságod ítéleteire. 8A te rendeléseidet megõrzöm; soha ne hagyj el engem! 9Mi módon õrizheti meg tisztán az ifjú az õ útát, ha nem a te beszédednek megtartása által? 10Teljes szívbõl kerestelek téged: ne engedj eltévedeznem a te parancsolataidtól! 11Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened. 12Áldott vagy te, Uram! Taníts meg engem a te rendeléseidre. 13Ajkaimmal hirdetem a te szádnak minden ítéletét. 14Inkább gyönyörködöm a te bizonyságaidnak útjában, mint minden gazdagságban. 15A te határozataidról gondolkodom, és a te ösvényeidre nézek. 16Gyönyörködöm a te rendeléseidben; a te beszédedrõl nem feledkezem el. 17Tégy jól a te szolgáddal, hogy éljek és megtartsam a te beszédedet. 18Nyisd meg az én szemeimet, hogy szemléljem a te törvényednek csodálatos voltát. 19Jövevény vagyok e földön, ne rejtsd el tõlem a te parancsolataidat. 20Elfogyatkozik az én lelkem, a te ítéleteid után való szüntelen vágyódás miatt. 21Megdorgálod a kevélyeket; átkozottak, a kik elhajolnak parancsolataidtól. 22Fordítsd el rólam a szidalmat és gyalázatot, mert megõriztem a te bizonyságaidat! 23Még ha fejedelmek összeülnek, ellenem beszélnek is; a te szolgád a te rendeléseidrõl gondolkodik. 24A te bizonyságaid én gyönyörûségem, [és] én tanácsadóim. 25Lelkem a porhoz tapad; eleveníts meg engem a te igéreted szerint. 26Útaimat elbeszéltem elõtted és te meghallgattál engem; taníts meg a te rendeléseidre! 27Add értenem a te határozataidnak útát, hogy gondolkodjam a te csodálatos dolgaidról! 28Sír a lelkem a keserûség miatt; vigasztalj meg a te igéd szerint! 29A hamisságnak útját távoztasd el tõlem, és a te törvényeddel ajándékozz meg engem! 30Az igazság útját választottam; a te ítéleteid forognak elõttem. 31Ragaszkodom a te bizonyságaidhoz; Uram, ne hagyj megszégyenülni! 32A te parancsolataidnak útján járok, ha megvigasztalod az én szívemet! 33Taníts meg Uram a te rendeléseidnek útjára, hogy megõrizzem azt mindvégig. 34Oktass, hogy megõrizzem a te törvényedet, és megtartsam azt teljes szívembõl. 35Vezérelj a te parancsolataidnak útján, mert gyönyörködöm abban. 36Hajtsd szívemet a te bizonyságaidhoz, és ne a telhetetlenségre. 37Fordítsd el az én szemeimet, hogy ne lássanak hiábavalóságot; a te útadon éltess engemet. 38Teljesítsd igéretedet a te szolgádnak, a ki fél téged. 39Fordítsd el tõlem a gyalázatot, a mitõl félek; hiszen jók a te ítéleteid. 40Ímé, kivánkozom a te határozataid után; éltess engem a te igazságod által. 41És szálljon reám, Uram, a te kegyelmed, a te szabadításod, a mint megigérted, 42Hogy megfelelhessek az engem gyalázónak, hiszen bizodalmam van a te igédben! 43És az igazságnak beszédét se vedd el soha az én számtól, mert várom a te ítéleteidet! 44És megtartom a te törvényedet mindenkor és mindörökké. 45És tágas téren járok, mert a te határozataidat keresem. 46És a királyok elõtt szólok a te bizonyságaidról, és nem szégyenülök meg. 47És gyönyörködöm a te parancsolataidban, a melyeket szeretek. 48És felemelem kezeimet a te parancsolataidra, a melyeket szeretek, és gondolkodom a te rendeléseidrõl. 49Emlékezzél meg a te szolgádnak [adott] igédrõl, a melyhez nékem reménységet adtál! 50Ez vigasztalásom nyomorúságomban, mert a te beszéded megelevenít engem. 51A kevélyek szerfelett gúnyoltak engem; nem hajlottam el a te törvényedtõl. 52Megemlékezem a te öröktõl fogva való ítéleteidrõl Uram, és vigasztalódom. 53Harag vett rajtam erõt az istentelenek miatt, a kik elhagyták a te törvényedet. 54Ének volt rám nézve minden parancsolatod bujdosásomnak hajlékában. 55Uram! a te nevedrõl emlékezem éjjel, és megtartom a te törvényedet. 56Ez jutott nékem, hogy a te határozataidat megõriztem. 57Azt mondám Uram, hogy az én részem a te beszédeidnek megtartása. 58Teljes szívbõl könyörgök a te színed elõtt: könyörülj rajtam a te igéreted szerint! 59Meggondoltam az én útaimat, és lábaimat a te bizonyságaidhoz fordítom. 60Sietek és nem mulasztom el, hogy megtartsam a te parancsolataidat. 61Az istentelenek kötelei körülkerítettek engem; [de] a te törvényedrõl el nem feledkezem. 62Éjfélkor felkelek, hogy hálát adjak néked, igazságod ítéleteiért. 63Társok vagyok mindazoknak, a kik félnek téged, és a kik határozataidat megtartják. 64A te kegyelmeddel, oh Uram, teljes e föld: taníts meg engem rendeléseidre! 65Jót cselekedtél a te szolgáddal, Uram, a te igéd szerint. 66Az okosságnak és tudománynak drága voltára taníts meg engem, mert hiszek a te parancsolataidnak. 67Minekelõtte megaláztattam, tévelyegtem vala; most pedig vigyázok a te szódra. 68Jó vagy te és jóltevõ, taníts meg engem a te rendeléseidre. 69A kevélyek hazugságot költöttek reám, [de] én teljes szívbõl megtartom a te parancsolataidat. 70Kövér az õ szívök, mint a háj; de én a te törvényedben gyönyörködöm. 71Jó nékem, hogy megaláztál, azért, hogy megtanuljam a te rendeléseidet. 72A te szádnak törvénye jobb nékem, mint sok ezer arany és ezüst. 73A te kezeid teremtettek és erõsítettek meg engem; oktass, hogy megtanuljam parancsolataidat. 74A kik téged félnek, látnak engem és örvendeznek, mivel a te igédben van az én reménységem. 75Tudom Uram, hogy a te ítéleteid igazak, és igazságosan aláztál meg engem. 76Legyen velem a te kegyelmed, hogy megvígasztalódjam a te szolgádnak tett igéreted szerint. 77Szálljon reám a te irgalmasságod, hogy éljek, mert a te törvényedben gyönyörködöm. 78Szégyenüljenek meg a kevélyek, a kik csalárdul elnyomtak engem, [holott] én a te határozataidról gondolkodom. 79Forduljanak hozzám, a kik téged félnek, és ismerik a te bizonyságaidat! 80Legyen az én szívem feddhetetlen a te rendeléseidben, hogy meg ne szégyenüljek. 81Elfogyatkozik az én lelkem a te szabadításod [kivánása] miatt; a te igédben van az én reménységem. 82A te beszéded [kivánása] miatt elfogyatkoznak az én szemeim, mondván: mikor vígasztalsz meg engem? 83Noha olyanná lettem, mint a füstön levõ tömlõ; a te rendeléseidrõl el nem feledkezem. 84Mennyi a te szolgádnak napja, [és] mikor tartasz ítéletet az én üldözõim felett? 85Vermet ástak nékem a kevélyek, a kik nem a te törvényed szerint [élnek.] 86Minden parancsolatod igaz; csalárdul üldöznek engem; segíts meg engem! 87Csaknem semmivé tettek engem e földön, de én nem hagytam el a te határozataidat. 88A te kegyelmed szerint eleveníts meg engem, hogy megõrizhessem a te szádnak bizonyságait. 89Uram! örökké megmarad a te igéd a mennyben. 90Nemzedékrõl nemzedékre van a te igazságod, te erõsítetted meg a földet és áll az. 91A te ítéleteid szerint áll minden ma is; mert minden, a mi van, te néked szolgál. 92Ha nem a te törvényed lett volna az én gyönyörûségem, akkor elvesztem volna az én nyomorúságomban. 93Soha sem feledkezem el a te határozataidról, mert azok által elevenítettél meg engem. 94Tied vagyok, tarts meg engem, mert a te határozataidat keresem. 95Vártak rám a gonoszok, hogy elveszessenek, [de] én a te bizonyságaidra figyelek. 96Látom, minden tökéletes dolognak vége van, de a te parancsolatodnak nincs határa. 97Mely igen szeretem a te törvényedet, egész napestig arról gondolkodom! 98Az én ellenségeimnél bölcsebbé teszel engem a te parancsolataiddal, mert mindenkor velem vannak azok. 99Minden tanítómnál értelmesebb lettem, mert a te bizonyságaid az én gondolataim. 100Elõrelátóbb vagyok, mint az öreg emberek, mert vigyázok a te határozataidra. 101Minden gonosz ösvénytõl visszatartóztattam lábaimat, hogy megtartsam a te beszédedet. 102Nem távoztam el a te ítéleteidtõl, mert te oktattál engem. 103Mily édes az én ínyemnek a te beszéded; méznél [édesbb] az az én számnak! 104A te határozataidból leszek értelmes, gyûlölöm azért a hamisságnak minden ösvényét. 105Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága. 106Megesküdtem és megállom, hogy megtartom a te igazságodnak ítéleteit. 107Felette nagy nyomorúságban vagyok; Uram, eleveníts meg a te igéd szerint. 108Szájamnak önkéntes áldozatai legyenek kedvesek elõtted Uram! és taníts meg a te ítéleteidre. 109Lelkem mindig veszedelemben van, mindazáltal a te törvényedrõl el nem feledkezem. 110Tõrt vetettek ellenem az istentelenek, de a te határozataidtól el nem tévelyedtem. 111A te bizonyságaid az én örökségem mindenha, mert szívemnek örömei azok. 112Az én szívem hajlik a te rendeléseid teljesítésére mindenha [és] mindvégig. 113Az állhatatlanokat gyûlölöm, de a te törvényedet szeretem. 114Menedékem és paizsom vagy te; igédben van az én reménységem. 115Távozzatok tõlem gonoszok, hogy megõrizzem az én Istenemnek parancsolatait. 116Támogass engem a te beszéded szerint, hogy éljek, és ne engedd, hogy megszégyenüljek reménységemben. 117Segélj, hogy megmaradjak, és gyönyörködjem a te rendeléseidben szüntelen. 118Megtapodod mindazokat, a kik rendeléseidtõl elhajolnak, mert az õ álnokságuk hazugság. 119Mint salakot mind elveted e földnek istenteleneit, azért szeretem a te bizonyságaidat. 120Borzad testem a tõled való félelem miatt, és félek a te ítéleteidtõl. 121Méltányosságot és igazságot cselekedtem; ne adj át nyomorgatóimnak! 122Légy kezes a te szolgádért az õ javára, hogy a kevélyek el ne nyomjanak engem. 123Szemeim epekednek a te szabadításod és a te igazságod beszéde után. 124Cselekedjél a te szolgáddal a te kegyelmességed szerint, és a te rendeléseidre taníts meg engem! 125Szolgád vagyok, oktass, hogy megismerjem a te bizonyságaidat! 126Ideje, hogy az Úr cselekedjék; megrontották a te törvényedet. 127Inkább szeretem azért a te parancsolataidat, mint az aranyat, mint a legtisztább aranyat. 128Igaznak tartom azért minden határozatodat, és a hamisságnak minden ösvényét gyûlölöm. 129Csodálatosak a te bizonyságaid, azért az én lelkem megõrzi azokat. 130A te beszéded megnyilatkozása világosságot ad, [és] oktatja az együgyûeket. 131Szájamat feltátom és lihegek, mert kivánom a te parancsolataidat. 132Tekints reám és könyörülj rajtam, a miképen szoktál a te nevednek kedvelõin. 133Vezéreld útamat a te igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjék rajtam! 134Oltalmazz meg az emberek erõszakosságától, hogy megõrizzem a te határozataidat! 135A te orczádat világosítsd meg a te szolgádon, és taníts meg a te rendeléseidre! 136Víznek folyásai erednek az én szemeimbõl azok miatt, a kik nem tartják meg a te törvényedet. 137Igaz vagy Uram, és a te ítéleted igazságos. 138A te bizonyságaidat igazságban és hûségben jelentetted meg, és mindenek felett való egyenességben. 139Buzgóságom megemészt engem, mert elfeledkeztek a te beszédedrõl az én ellenségeim. 140Felettébb tiszta a te beszéded, és a te szolgád szereti azt. 141Kicsiny vagyok én és megvetett, [de] a te határozataidról el nem feledkezem. 142A te igazságod igazság örökké, és a te törvényed igaz. 143Nyomorúság és keserûség ért engem, [de] a te parancsolataid gyönyörûségeim nékem. 144A te bizonyságaidnak igazsága örökkévaló; oktass, hogy éljek! 145Teljes szívbõl kiáltok hozzád, hallgass meg, Uram! megtartom a te rendeléseidet. 146Segítségül hívlak: tarts meg engem, és megõrzöm a te bizonyságaidat. 147Hajnal elõtt felkelek, kiáltok hozzád; a te beszédedben van reménységem. 148Szemeim megelõzik az éjjeli õrséget, hogy a te beszédedrõl gondolkodjam. 149Hallgasd meg az én szómat a te kegyelmességed szerint, Uram! Eleveníts meg a te jóvoltod szerint! 150Közelgetnek [hozzám] az én gonosz háborgatóim, a kik a te törvényedtõl messze távoztak. 151Közel vagy te, Uram! és minden te parancsolatod igazság. 152Régtõl fogva tudom a te bizonyságaid felõl, hogy azokat örökké állandókká tetted. 153Lásd meg az én nyomorúságomat és szabadíts meg engem; mert a te törvényedrõl nem felejtkezem el! 154Te perelj peremben és ments meg; a te beszéded szerint eleveníts meg engem! 155Távol van a gonoszoktól a szabadítás, mert nem törõdnek a te rendeléseiddel. 156Nagy a te irgalmasságod, Uram! A te ítéletid szerint eleveníts meg engem. 157Sokan vannak az én háborgatóim és üldözõim, [de] nem térek el a te bizonyságaidtól. 158Láttam a hûteleneket és megundorodtam, hogy a te mondásodat meg nem tartják. 159Lásd meg Uram, hogy a te határozataidat szeretem; a te kegyelmességed szerint eleveníts meg engem! 160A te igédnek summája igazság, és a te igazságod ítélete mind örökkévaló. 161A fejedelmek ok nélkül üldöztek engem; [de] a te igédtõl félt az én szívem. 162Gyönyörködöm a te beszédedben, mint a ki nagy nyereséget talált. 163A hamisságot gyûlölöm és útálom; a te törvényedet szeretem. 164Naponként hétszer dicsérlek téged, a te igazságodnak ítéleteiért. 165A te törvényed kedvelõinek nagy békességök van, és nincs bántódásuk. 166Várom a te szabadításodat, oh Uram! és a te parancsolataidat cselekszem. 167Az én lelkem megtartja a te bizonyságaidat, és azokat igen szeretem. 168Megtartom a te határozataidat és bizonyságaidat, mert minden útam nyilván van elõtted. 169Oh Uram! hadd szálljon az én könyörgésem a te színed elé; tégy bölcscsé engem a te igéd szerint. 170Jusson elõdbe az én imádságom; a te beszéded szerint szabadíts meg engem! 171Ajkaim dicséretet zengjenek, mert megtanítasz a te rendeléseidre. 172Nyelvem a te beszédedrõl énekel, mert minden parancsolatod igaz. 173Legyen segítségemre a te kezed, mert a te határozataidat választottam! 174Uram! vágyódom a te szabadításod után, és a te törvényed nékem gyönyörûségem. 175Éljen az én lelkem, hogy dicsérjen téged, és a te ítéleteid segítsenek rajtam! 176Tévelygek, mint valami elveszett juh: keresd meg a te szolgádat; mert a te parancsolataidat nem felejtettem el!