Proverbs 8

1Avagy a bölcsesség nem kiált-é, és az értelem nem bocsátja-é ki az õ szavát? 2A magas helyeknek tetein az úton, sok ösvény összetalálkozásánál áll meg. 3A kapuk mellett a városnak bemenetelin, az ajtók bemenetelinél zeng. 4Tinéktek kiáltok, férfiak; és az én szóm az emberek fiaihoz [van!] 5Értsétek meg ti együgyûek az eszességet, és ti balgatagok vegyétek eszetekbe az értelmet. 6Halljátok meg; mert jeles dolgokat szólok és az én számnak felnyitása igazság. 7Mert igazságot mond ki az én ínyem, és útálat az én ajkaimnak a gonoszság. 8Igaz én számnak minden beszéde, semmi sincs ezekben hamis, vagy elfordult dolog. 9Mind egyenesek az értelmesnek, és igazak azoknak, kik megnyerték a tudományt. 10Vegyétek az én tanításomat, és nem a pénzt; és a tudományt inkább, mint a választott aranyat. 11Mert jobb a bölcseség a drágagyöngyöknél; és semmi gyönyörûségek ehhez egyenlõk nem lehetnek. 12Én bölcsesség lakozom az eszességben, és a megfontolás tudományát megnyerem. 13Az Úrnak félelme a gonosznak gyûlölése; a kevélységet és felfuvalkodást és a gonosz útat, és az álnok szájat gyûlölöm. 14Enyém a tanács és a valóság, én vagyok az eszesség, enyém az erõ. 15Én általam uralkodnak a királyok, és az uralkodók végeznek igazságot. 16Én általam viselnek a fejedelmek fejedelemséget, és a nemesek, a földnek minden birái. 17Én az engem szeretõket szeretem, és a kik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak. 18Gazdagság és tisztesség van nálam, megmaradandó jó és igazság. 19Jobb az én gyümölcsöm a tiszta aranynál és színaranynál, és az én hasznom a válogatott ezüstnél. 20Az igazságnak útán járok, és az igazság ösvényének közepén. 21Hogy az engem szeretõknek valami valóságost adjak örökségül, és erszényeiket megtöltsem. 22Az Úr az õ útának kezdetéül szerzett engem; az õ munkái elõtt régen. 23Örök idõktõl fogva felkenettem, kezdettõl, a föld kezdetétõl fogva. 24Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak. 25Minekelõtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak elõtte születtem. 26Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezõket, és a világ porának kezdetét. 27Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget; 28Mikor megerõsíté a felhõket ott fenn, mikor erõsekké lõnek a mélységeknek forrásai; 29Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az õ parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait: 30Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörûsége valék mindennap, játszva õ elõtte minden idõben. 31Játszva az õ földének kerekségén, és gyönyörûségem[et] [lelve ]az emberek fiaiban. 32És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják. 33Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok! 34Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm elõtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit õrizvén. 35Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot. 36De a ki vétkezik ellenem, erõszakot cselekszik az õ lelkén; minden, valaki engem gyûlöl, szereti a halált!