Proverbs 16

1Az embernél vannak az elme gondolatjai; de az Úrtól van a nyelv felelete. 2Minden útai tiszták az embernek a maga szemei elõtt; de a ki a lelkeket vizsgálja, az Úr az! 3Bízzad az Úrra a te dolgaidat; és a te gondolatid véghez mennek. 4Mindent teremtett az Úr az õ maga czéljára; az istentelent is a büntetésnek napjára. 5Útálatos az Úrnak minden, a ki elméjében felfuvalkodott, kezemet adom rá, hogy nem marad büntetetlen. 6Könyörületességgel és igazsággal töröltetik el a bûn; és az Úrnak félelme által távozhatunk el a gonosztól. 7Mikor jóakarattal van az Úr valakinek útaihoz, még annak ellenségeit is jóakaróivá teszi. 8Jobb a kevés igazsággal, mint a gazdag jövedelem hamissággal. 9Az embernek elméje gondolja meg az õ útát; de az Úr igazgatja annak járását. 10Jósige van a király ajkain; az ítéletben ne szóljon hamisságot az õ szája. 11Az Úré az igaz mérték és mérõserpenyõ, az õ mûve minden mérõkõ. 12Útálatos legyen a királyoknál istentelenséget cselekedni; mert igazsággal erõsíttetik meg a királyiszék. 13Kedvesek a királyoknak az igaz beszédek; és az igazmondót szereti [a király.] 14A királynak felgerjedt haragja [olyan, mint] a halál követe; de a bölcs férfiú leszállítja azt. 15A királynak vidám orczájában élet van; jóakaratja olyan, mint a tavaszi esõ fellege. 16Szerzeni bölcseséget, oh menynyivel jobb az aranynál; és szerzeni eszességet, kivánatosb az ezüstnél! 17Az igazak országútja eltávozás a gonosztól; megtartja magát az, a ki megõrzi az õ útát. 18A megromlás elõtt kevélység [jár], és az eset elõtt felfuvalkodottság. 19Jobb alázatos lélekkel lenni a szelídekkel, mint zsákmányon osztozni a kevélyekkel. 20A ki figyelmez az igére, jót nyer; és a ki bízik az Úrban, oh mely boldog az! 21A ki elméjében bölcs, hívatik értelmesnek; a beszédnek pedig édessége neveli a tudományt. 22Életnek kútfeje az értelem [annak], a ki bírja azt; de a bolondok fenyítéke bolondságuk. 23A bölcsnek elméje értelmesen igazgatja az õ száját, és az õ ajkain öregbíti a tudományt. 24Lépesméz a gyönyörûséges beszédek; édesek a léleknek, és meggyógyítói a tetemeknek. 25Van oly út, mely igaz az ember szeme elõtt, de vége a halálnak úta. 26A munkálkodó lelke magának munkálkodik; mert az õ szája kényszeríti õt. 27A haszontalan ember gonoszt ás ki, és az õ ajkain mintegy égõ tûz van; 28A gonosz ember versengést szerez, és a susárló elválasztja a jó barátokat. 29Az erõszakos ember elhiteti az õ felebarátját, és nem jó úton viszi õt. 30A ki behúnyja szemeit, [azért teszi], hogy álnokságot gondoljon; a ki összeszorítja ajkait, [már] véghez vitte a gonoszságot. 31Igen szép ékes korona a vénség, az igazságnak útában találtatik. 32Jobb a hosszútûrõ az erõsnél; és a ki uralkodik a maga indulatján, annál, a ki várost vesz meg. 33Az [ember] kebelében vetnek sorsot; de az Úrtól van annak minden ítélete.