Job 4

1És felele a témáni Elifáz, és monda: 2Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtõztetni magát a beszédben? 3Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerõsítetted; 4A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszketõ térdeket megerõsítetted; 5Most, hogy rád jött [a sor], zokon veszed; hogy téged ért [a baj,] elrettensz! 6Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed- é utaidnak becsületessége? 7Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak? 8A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak. 9Az Istennek lehelletétõl elvesznek, az õ haragjának szelétõl elpusztulnak. 10Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek. 11Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nõstény oroszlán kölykei elszélednek. 12Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet. 13Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket. 14Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat. 15Valami szellem suhant el elõttem, s testemnek szõre felborzolódék. 16Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim elõtt, mély csend, és [ilyen] szót hallék: 17Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az õ teremtõje elõtt tiszta-é az ember? 18Ímé az õ szolgáiban sem bízhatik és az õ angyalaiban is talál hibát: 19Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?! 20Reggeltõl estig gyötrõdnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre. 21Ha kiszakíttatik belõlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?