Job 8

1Akkor felele a sukhi Bildád, és monda: 2Meddig szólasz még efféléket, és lesz a te szádnak beszéde sebes szél? 3Elforgatja-é Isten az ítéletet, avagy a Mindenható elforgatja-é az igazságot? 4Ha a te fiaid vétkeztek ellene, úgy az õ gonoszságuk miatt vetette el õket. 5De ha te az Istent buzgón keresed, és a Mindenhatóhoz [bocsánatért] könyörögsz; 6Ha tiszta és becsületes vagy, akkor legott felserken éretted, és békességessé teszi a te igazságodnak hajlékát. 7És ha elõbbi állapotod szegényes volt, ez utáni állapotod boldog lesz nagyon. 8Mert kérdezd meg csak az azelõtti nemzedéket, és készülj csak fel az õ atyáikról való tudakozódásra! 9Mert mi csak tegnapiak vagyunk és semmit nem tudunk, mert a mi napjaink csak árnyék e földön. 10Nem tanítanak-é meg azok téged? Nem mondják-é meg néked, és nem beszélik-é meg szívök szerint néked?! 11Felnövekedik-é a káka mocsár nélkül, felnyúlik-é a sás víz nélkül? 12Még gyenge korában, ha fel nem szakasztják is, minden fûnél elébb elszárad. 13Ilyenek az ösvényeik mindazoknak, a kik Istenrõl elfeledkeznek, és a képmutatónak reménysége [is ]elvész. 14Mivel szétfoszol bizakodása, és bizodalma olyan lesz, mint a pókháló. 15Házára támaszkodik, és nem áll meg; kapaszkodik belé, és nem marad meg. 16Bõ nedvességû ez a napfényen [is,] és ágazata túlnõ a kertjén. 17Gyökerei átfonódnak a kõhalmon; átfúródnak a szikla-rétegen. 18Ámha kiirtják helyérõl, megtagadja ez õt: Nem láttalak! 19Ímé ez az õ pályájának öröme! És más hajt ki a porból. 20Ímé az Isten nem veti meg az ártatlant, de a gonoszoknak sem ád elõmenetelt. 21Még betölti szádat nevetéssel, és ajakidat vigassággal. 22Gyûlölõid szégyenbe öltöznek, és a gonoszok sátora megsemmisül.