Song of Solomon 8

1Vajha lennél nékem én atyámfia, ki az én anyámnak emlõjét szopta, &hogy téged kivül találván megcsókolnálak; &még sem útálnának meg engem. 2Elvinnélek, bevinnélek anyámnak házába, &te oktatgatnál engem, &én meg borral itatnálak, fûszeressel, &gránátalma borral. 3Az õ balkeze az én fejem alatt, &és jobbkezével megölel engem. 4Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai, &miért költenétek és miért serkentenétek fel a szerelmet, &mígnem õ akarja? 5Kicsoda ez a ki feljõ a pusztából, &a ki az õ szerelmeséhez támaszkodik? &Az almafa alatt költöttelek fel téged, &ott szült téged a te anyád, &ott szült téged a te szülõd! 6Tégy engem mintegy pecsétet a te szívedre, &mintegy pecsétet a te karodra; &mert erõs a szeretet, mint a halál, &kemény, mint a sír a buzgó szerelem; &lángjai tûznek lángjai, az Úrnak lángjai. 7Sok vizek el nem olthatnák e szeretetet: &a folyóvizek sem boríthatnák azt el: &ha az ember minden házabeli marháját adná is e szeretetért, &[mégis] megvetnék azt. 8Kicsiny húgunk van nékünk, &a kinek nincsen még emlõje; &mit cselekedjünk a mi húgunk felõl, &a napon, melyen arról szót tesznek? 9Ha õ kõfal, &építünk azon ezüstbõl palotát; &ha pedig ajtó õ, &elrekesztjük õt czédrus-deszkával. 10[Mikor] én [olyan leszek, mint] a kõfal, &és az én emlõim, mint a tornyok; &akkor olyan leszek õ elõtte, &mint a ki békességet nyer. 11Szõlõje volt Salamonnak Baálhamonban, &adta az õ szõlejét a pásztoroknak, &kiki annak gyümölcséért hoz &ezer-ezer ezüst [siklust.] 12Az én szõlõmre, mely én reám néz, nékem gondom lesz: &az ezer [siklus,] Salamon, tiéd legyen, &a kétszáz annak gyümölcsének õrizõié. 13Oh te, a ki lakol a kertekben! &A te társaid a te szódra figyelmeznek; &hadd halljam [én is.] 14Fuss én szerelmesem, &és légy hasonló a vadkecskéhez, &vagy a szarvasnak fiához, a drága füveknek hegyein!