Song of Solomon 2

1Én Sáronnak rózsája [vagyok,] és a völgyek lilioma. 2Mint a liliom a tövisek közt, &olyan az én mátkám a leányok közt. 3Mint az almafa az erdõnek fái közt, &olyan az én szerelmesem az ifjak közt. &Az õ árnyékában felette igen kivánok ülni; &és az õ gyümölcse gyönyörûséges az én ínyemnek. 4Bevisz engem a borozó házba, &és zászló felettem a szerelme. 5Erõsítsetek engem szõlõvel, &üdítsetek fel engem almákkal; &mert betege vagyok a szerelemnek. 6Az õ balkeze az én fejem alatt van, &és jobbkezével megölel engem. 7Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai, &a vadkecskékre és a mezõnek szarvasira: &fel ne költsétek és fel ne serkentsétek a szerelmet &addig, a míg akarja. 8Az én szerelmesemnek szavát [hallom], ímé, õ jõ, &ugrálva a hegyeken, &szökellve a halmokon! 9Hasonlatos az én szerelmesem az õzhöz, vagy a szarvasoknak fiához. &Ímé, ott áll a mi falunkon túl, &néz az ablakon keresztül, &tekintget a rostélyokon keresztül, 10Szóla az én szerelmesem nékem, és monda: &kelj fel én mátkám, én szépem, és jöszte. 11Mert ímé a tél elmult, &az esõ elmult, elment. 12Virágok láttatnak a földön, &az éneklésnek ideje eljött, &és a gerliczének szava hallatik a mi földünkön. 13A fügefa érleli elsõ gyümölcsét, &és a szõlõk virágzásban vannak, jóillatot adnak; &kelj fel én mátkám, én szépem, és jõjj [hozzám!] 14Én galambom, a kõsziklának hasadékiban, &a magas kõszálnak rejtekében, &mutasd meg nékem a te orczádat, hadd halljam a te szódat; &mert a te szód gyönyörûséges, &és a te tekinteted ékes! 15Fogjátok meg nékünk a rókákat, a rókafiakat, &a kik a szõlõket elpusztítják; &mert a mi szõlõink virágban vannak. 16Az én szerelmesem enyém, és én az övé, &a ki a liliomok közt legeltet. 17Míglen meghûsül a nap és az árnyékok elmúlnak: &térj meg és légy hasonló, én szerelmesem, az õzhöz, &vagy a szarvasoknak fiához a Béther hegyein.