Proverbs 21

1Mint a vizeknek folyásai, olyan a királynak szíve az Úrnak kezében, valahová akarja, oda hajtja azt! 2Az embernek minden úta igaz a maga szemei elõtt; de a szívek vizsgálója az Úr. 3Az igazságnak és igaz ítéletnek gyakorlását inkább szereti az Úr az áldozatnál. 4A szemnek fenhéjázása és az elmének kevélysége: az istentelenek szántása, bûn. 5A szorgalmatosnak igyekezete csak gyarapodásra [van;] valaki pedig hirtelenkedik, csak szükségre [jut.] 6A hamisságnak nyelvével gyûjtött kincs elveszett hiábavalósága azoknak, a kik a halált keresik. 7Az istentelenek pusztítása magával ragadja õket; mert nem akartak igazságot cselekedni. 8Tekervényes a bûnös embernek úta; a tisztának cselekedete pedig igaz. 9Jobb a tetõ ormán lakni, mint háborgó asszonynyal, és közös házban. 10Az istentelennek lelke kiván gonoszt; [és] az õ szeme elõtt nem talál könyörületre az õ felebarátja. 11Mikor a csúfolót büntetik, az együgyû lesz bölcs; mikor pedig a bölcset oktatják, õ veszi eszébe a tudományt. 12Nézi az igaz az istentelennek házát, hogy milyen veszedelembe jutottak az istentelenek. 13A ki bedugja fülét a szegény kiáltására; õ is kiált, de meg nem hallgattatik. 14A titkon adott ajándék elfordítja a haragot; és a kebelben való ajándék a kemény búsulást. 15Vígasság az igaznak igazat cselekedni; de ijedelem a hamisság cselekedõinek. 16Az ember, a ki eltévelyedik az értelemnek útáról, az élet nélkül valók gyülekezetiben nyugszik. 17Szûkölködõ ember [lesz], a ki szereti az örömet; a ki szereti a bort és az olajat, nem lesz gazdag! 18Az igazért váltságdíj az istentelen, és az igazak helyett a hitetlen [büntettetik meg.] 19Jobb lakozni a pusztának földén, mint a feddõdõ és haragos asszonynyal. 20Kivánatos kincs és kenet van a bölcsnek házában; a bolond ember pedig eltékozolja azt. 21A ki követi az igazságot és az irgalmasságot, nyer életet, igazságot és tisztességet. 22A hõsök városába felmegy a bölcs, és lerontja az õ bizodalmoknak erejét. 23A ki megõrzi száját és nyelvét, megtartja életét a nyomorúságtól. 24A kevély dölyfösnek csúfoló a neve, a ki haragjában kevélységet cselekszik. 25A restnek kivánsága megemészti õt; mert az õ kezei nem akarnak dolgozni. 26Egész nap kivánságtól gyötretik; az igaz pedig ád, és nem tartóztatja meg [adományát.] 27Az istentelenek áldozatja útálatos; kivált mikor gonosz tettért viszi. 28A hazug bizonyság elvész; a ki pedig [jól] figyelmez, örökké szól. 29Megkeményíti az istentelen ember az õ orczáját; az igaz pedig jól rendeli az õ útát. 30Nincs bölcseség, és nincs értelem, és nincs tanács az Úr ellen. 31Készen áll a ló az ütközetnek napjára; de az Úré a megtartás!