Proverbs 14

1A bölcs asszony építi a maga házát; a bolond pedig önkezével rontja el azt. 2A ki igazán jár, féli az Urat; a ki pedig elfordult az õ útaiban, megútálja õt. 3A bolondnak szájában van kevélységnek pálczája; a bölcseknek pedig beszéde megtartja õket. 4Mikor nincsenek ökrök: tiszta a jászol; a gabonának bõsége pedig az ökörnek erejétõl van. 5A hûséges tanú nem hazud; a hamis tanú pedig hazugságot bocsát szájából. 6A csúfoló keresi a bölcseséget, és nincs; a tudomány pedig az eszesnek könnyû. 7Menj el a bolond férfiú elõl; és nem ismerted meg a tudománynak beszédét. 8Az eszesnek bölcsesége az õ útának megértése; a bolondoknak pedig bolondsága csalás. 9A bolondokat megcsúfolja a bûnért való áldozat; az igazak között pedig jóakarat van. 10A szív tudja az õ lelke keserûségét; és az õ örömében az idegen nem részes. 11Az istenteleneknek háza elvész; de az igazaknak sátora megvirágzik. 12Van olyan út, [mely] helyesnek látszik az ember elõtt, és vége a halálra menõ út. 13Nevetés közben is fáj a szív; és végre az öröm fordul szomorúságra. 14Az õ útaiból elégszik meg az elfordult elméjû; önmagából pedig a jó férfiú. 15Az együgyû hisz minden dolognak; az eszes pedig a maga járására vigyáz. 16A bölcs félvén, eltávozik a gonosztól; a bolond pedig dühöngõ és elbizakodott. 17A hirtelen haragú bolondságot cselekszik, és a cselszövõ férfi gyûlölséges lesz. 18Bírják az esztelenek a bolondságot örökség szerint; az eszesek pedig fonják a tudománynak koszorúját. 19Meghajtják magokat a gonoszok a jók elõtt, és a hamisak az igaznak kapujánál. 20Még az õ felebarátjánál is útálatos a szegény; a gazdagnak pedig sok a barátja. 21A ki megútálja az õ felebarátját, vétkezik; a ki pedig a szegényekkel kegyelmességet cselekszik, boldog az! 22Nemde tévelyegnek, a kik gonoszt szereznek? kegyelmesség pedig és igazság a jó szerzõknek. 23Minden munkából nyereség lesz; de az ajkaknak beszédébõl csak szûkölködés. 24A bölcseknek ékességök az õ gazdagságuk; a tudatlanok bolondsága [pedig csak] bolondság. 25Lelkeket szabadít meg az igaz bizonyság; hazugságokat szól pedig az álnok. 26Az Úrnak félelmében erõs a bizodalom, és az õ fiainak lesz menedéke. 27Az Úrnak félelme az életnek kútfeje, a halál tõrének eltávoztatására. 28A nép sokasága a király dicsõsége; a nép elfogyása pedig az uralkodó romlása. 29A haragra késedelmes bõvelkedik értelemmel; a ki pedig elméjében hirtelenkedõ, bolondságot szerez az. 30A szelíd szív a testnek élete; az irígység pedig a csontoknak rothadása. 31A ki elnyomja a szegényt, gyalázattal illeti annak teremtõjét; az pedig tiszteli, a ki könyörül a szûkölködõn. 32Az õ nyavalyájába ejti magát az istentelen; az igaznak pedig halála idején is reménysége van. 33Az eszesnek elméjében nyugszik a bölcseség; a mi pedig a tudatlanokban [van,] magát [hamar] megismerheti. 34Az igazság felmagasztalja a nemzetet; a bûn pedig gyalázatára van a népeknek. 35A királynak jóakaratja van az eszes szolgához; haragja pedig a megszégyenítõhöz.