मत्ती 15

1Akkor írástudók és farizeusok jõnek vala Jézushoz, Jeruzsálembõl, mondván: 2Miért hágják át a te tanítványaid a vének rendeléseit? Mert nem mossák meg a kezeiket, mikor enni akarnak. 3Õ pedig felelvén monda nékik: Ti meg miért hágjátok át az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által? 4Mert Isten parancsolta ezt, mondván: Tiszteld atyádat és anyádat, és: A ki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal lakoljon. 5Ti pedig ezt mondjátok: A ki atyjának vagy anyjának ezt mondja: Templomi ajándék az, a mivel megsegíthetlek, az olyan akár ne is tisztelje az õ atyját vagy anyját. 6És erõtelenné tettétek az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által. 7Képmutatók, igazán prófétált felõletek Ésaiás, mondván: 8Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tõlem. 9Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, a melyek embereknek parancsolatai. 10És elõszólítván a sokaságot, monda nékik: Halljátok és értsétek meg: 11Nem az fertõzteti meg az embert, a mi a szájon bemegy, hanem a mi kijön a szájból, az fertõzteti meg az embert. 12Akkor hozzájárulván az õ tanítványai, mondának néki: Tudod-é, hogy a farizeusok e beszédet hallván, megbotránkoztak? 13Õ pedig felelvén, monda: Minden plánta, a melyet nem az én mennyei Atyám plántált, kitépetik. 14Hagyjátok õket; vakoknak vak vezetõi õk: ha pedig vak vezeti a vakot, mind a ketten a verembe esnek. 15Péter pedig felelvén, monda néki: Magyarázd meg nékünk ezt a példázatot. 16Jézus pedig monda: Ti is értelem nélkül vagytok-é még? 17Mégsem értitek-é, hogy minden, a mi a szájon bemegy, a gyomorba jut, és az árnyékszékbe vettetik? 18A mik pedig a szájból jõnek ki, a szívbõl származnak, és azok fertõztetik meg az embert. 19Mert a szívbõl származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanubizonyságok, káromlások. 20Ezek fertõztetik meg az embert; de a mosdatlan kézzel való evés nem fertõzteti meg az embert. 21És elmenvén onnét Jézus, Tirus és Sidon vidékeire tére. 22És ímé egy kananeus asszony jövén ki abból a tartományból, kiált vala néki: Uram, Dávidnak fia, könyörülj rajtam! az én leányom az ördögtõl gonoszul gyötörtetik. 23Õ pedig egy szót sem felele néki. És az õ tanítványai hozzá menvén, kérik vala õt, mondván: Bocsásd el õt, mert utánunk kiált. 24Õ pedig felelvén, monda: Nem küldettem, csak az Izráel házának elveszett juhaihoz. 25Az asszony pedig odaérvén, leborula elõtte, mondván: Uram, légy segítségül nékem! 26Õ pedig felelvén, monda: Nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni. 27Az pedig monda: Úgy van, Uram; de hiszen az ebek is esznek a morzsalékokból, a mik az õ uroknak asztaláról aláhullanak. 28Ekkor felelvén Jézus, monda néki: Óh asszony, nagy a te hited! Legyen néked a te akaratod szerint. És meggyógyula az õ leánya attól a pillanattól fogva. 29És onnét távozva, méne Jézus a Galilea tengere mellé; és felmenvén a hegyre, ott leüle. 30És nagy sokaság megy vala hozzá, vivén magokkal sántákat, vakokat, némákat, csonkákat és sok egyebeket, és odahelyezék õket a Jézus lábai elé; és meggyógyítá õket, 31Úgy hogy a sokaság álmélkodik vala, látván, hogy a némák beszélnek, a csonkák megépülnek, a sánták járnak, a vakok látnak: és dicsõíték Izráel Istenét. 32Jézus pedig elõszólítván az õ tanítványait, monda: Szánakozom e sokaságon, mert három napja immár, hogy velem vannak, és nincs mit enniök. Éhen pedig nem akarom õket elbocsátani, hogy valamiképen ki ne dõljenek az úton. 33És mondának néki az õ tanítványai: Honnét volna e pusztában annyi kenyerünk, hogy megelégítsünk ily nagy sokaságot? 34És monda nékik Jézus: Hány kenyeretek van? Õk pedig mondának: Hét, és néhány halunk. 35És parancsolá a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földön. 36És vevén a hét kenyeret és a halakat, és hálákat adván, megtöré, és adá az õ tanítványainak, a tanítványok pedig a sokaságnak. 37És mindnyájan evének, és megelégedének; és fölszedék a maradék darabokat hét teli kosárral. 38A kik pedig ettek vala, négyezeren valának férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül. 39És elbocsátván a sokaságot, beszálla a hajóba, és elméne Magdala határaiba.