मत्ती 11

1És lõn, mikor elvégezé Jézus a tizenkét tanítványának adott utasítást, elméne onnan, hogy tanítson és prédikáljon azoknak városaiban. 2János pedig, mikor meghallotta a fogságban a Krisztus cselekedeteit, elküldvén kettõt az õ tanítványai közül, 3Monda néki: Te vagy-é az, a ki eljövendõ, vagy mást várjunk? 4És felelvén Jézus, monda nékik: Menjetek el és jelentsétek Jánosnak, a miket hallotok és láttok: 5A vakok látnak, és a sánták járnak; a poklosok megtisztulnak és a siketek hallanak; a halottak föltámadnak, és a szegényeknek evangyéliom hirdettetik; 6És boldog, a ki én bennem meg nem botránkozik. 7Mikor pedig azok elmentek vala, szólni kezde Jézus a sokaságnak Jánosról: Mit látni mentetek ki a pusztába? Nádszálat-é, a mit a szél hajtogat? 8Hát mit látni mentetek ki? Puha ruhába öltözött embert-é? Ímé a kik puha ruhákat viselnek, a királyok palotáiban vannak. 9Hát mit látni mentetek ki? Prófétát-é? Bizony, mondom néktek, prófétánál is nagyobbat! 10Mert õ az, a kirõl meg van írva: Ímé én elküldöm az én követemet a te orczád elõtt, a ki megkészíti elõtted a te útadat. 11Bizony mondom néktek: az asszonyoktól szülöttek között nem támadott nagyobb Keresztelõ Jánosnál; de a ki legkisebb a mennyeknek országában, nagyobb nálánál. 12A Keresztelõ János idejétõl fogva pedig mind mostanig erõszakoskodnak a mennyek országáért, és az erõszakoskodók ragadják el azt. 13Mert a próféták mindnyájan és a törvény Jánosig prófétáltak vala. 14És, ha be akarjátok venni, Illés õ, a ki eljövendõ vala. 15A kinek van füle a hallásra, hallja. 16De kihez hasonlítsam ezt a nemzetséget? Hasonlatos a gyermekekhez, a kik a piaczon ülnek, és kiáltoznak az õ társaiknak, 17És ezt mondják: Sípoltunk néktek, és nem tánczoltatok; siralmas énekeket énekeltünk néktek, és nem sírtatok. 18Mert eljött János, a ki sem eszik, sem iszik, és azt mondják: Ördög van benne. 19Eljött az embernek Fia, a ki eszik és iszik, és ezt mondják: Ímé a nagy étü és részeges ember, a vámszedõk és bûnösök barátja! És igazoltaték a bölcseség az õ fiaitól. 20Ekkor elkezdé szemökre hányni ama városoknak, a melyekben legtöbb csodái lõnek, hogy nem tértek vala meg: 21Jaj néked Korazin! Jaj néked Bethsaida! Mert ha Tirusban és Sidonban történnek vala azok a csodák, a melyek bennetek lõnek, rég megtértek volna gyászruhában és hamuban. 22De mondom néktek: Tirusnak és Sidonnak könnyebb dolga lesz az ítélet napján, hogynem néktek. 23Te is Kapernaum, a ki az égig felmagasztaltattál, a pokolig fogsz megaláztatni; mert ha Sodomában történnek vala azok a csodák, a melyek te benned lõnek, mind e mai napig megmaradt volna. 24De mondom néktek, hogy Sodoma földének könnyebb dolga lesz az ítélet napján, hogynem néked. 25Abban az idõben szólván Jézus, monda: Hálákat adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és az értelmesek elõl, és a kisdedeknek megjelentetted. 26Igen, Atyám, mert így volt kedves te elõtted. 27Mindent nékem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya; az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és a kinek a Fiú akarja megjelenteni. 28Jõjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. 29Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tõlem, hogy én szelid és alázatos szívû vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. 30Mert az én igám gyönyörûséges, és az én terhem könnyû.