Judges 5

1Énekelt pedig Debora és Bárák, az Abinoám fia azon a napon, mondván: 2Hogy a vezérek vezettek Izráelben, &Hogy a nép önként kele föl: áldjátok az Urat! 3Halljátok meg királyok, figyeljetek fejedelmek! &Én, én az Úrnak éneket mondok, &Dícséretet zengek az Úrnak, az Izráel Istenének. 4Uram, mikor Szeirbõl kijövél, Mikor lépdelél Edom mezejérõl: &Megrendült a föld, csepegett az ég, &A föllegek is víztõl áradának. 5A hegyek megrendültek az Úrnak orczája elõtt, &Még ez a Sinai is, az Úrnak, az Izráel Istenének színe elõtt. 6Sámgárnak, az Anath fiának napjaiban, &Jáhel idejében pihentek az utak, &És az útonjárók tekervényes ösvényekre tértek. 7Megszüntek a kerítetlen helyek Izráelben, megszüntek végképen, &Mígnem én Debora felkelék, &Felkelék Izráel anyjaként. 8Új isteneket ha választott [a nép,] &Mindjárt [kigyúlt] a harcz a kapuk elõtt; &De paizs, és dárda avagy láttatott-é &A negyvenezereknél az Izráel között? 9Szívem azoké, kik parancsolnak Izráelben, &Kik a nép közül önként ajánlkoztak: áldjátok az Urat! 10Kik ültök fehér szamarakon, &Kik ültök a szõnyegeken &És a kik gyalog jártok: [mind] énekeljetek! 11Az íjászok szavával a vízmerítõk között, &Ott beszéljék az Úrnak igazságát, &Az õ faluihoz való igazságit Izráelben. &Akkor [újra] a kapukhoz vonul az Úr népe! 12Kelj fel, kelj fel Debora! &Serkenj fel, serkenj fel, mondj éneket! &Kelj fel Bárák és fogva vigyed foglyaidat, Abinoám fia! 13Akkor lejött a hõsök maradéka; &Az Úrnak népe lejött hozzám a hatalmasok ellen. 14Efraimból, kiknek gyökere Amálekben, &Utánad Benjámin, a te néped közé; &Mákirból jöttek le vezérek, &És Zebulonból, kik a vezéri pálczát tartják. 15És Issakhár fejedelmei Deborával, &És mint Issakhár, úgy Bárák &A völgybe rohan követõivel. &[Csak] a Rúben patakjainál &Vannak nagy elhatározások. 16Miért [maradtál] ülve a hodályban? &Hogy hallgasd nyájad bégetéseit?! &Rúben patakjainál nagyok voltak az elhatározások! 17Gileád a Jordánon túl pihen. &Hát Dán miért idõzik hajóinál? &Áser a tenger partján ül és nyugszik öbleinél. 18[De] Zebulon, az halálra elszánt lelkû nép, &És Nafthali, a mezõség magaslatain! 19Királyok jöttek, harczoltanak; &Akkor harczoltak a Kanaán királyai &Taanaknál, Megiddó vizénél; &[De] egy darab ezüstöt sem vettenek. 20Az égbõl harczoltak, &A csillagok az õ helyökbõl vívtak Siserával! 21A Kison patakja seprette el õket; &Az õs patak, a Kison patakja! &Végy erõt én lelkem! 22Akkor csattogtak a lovak körmei &A futás miatt, lovagjaik futásai miatt. 23Átkozzátok Mérozt - mond az Úr követje, - &Átkozva-átkozzátok annak lakosait! Mert nem jöttek az Úrnak segítségére, &Az Úrnak segélyére vitézei közé. 24De áldott legyen az asszonyok felett Jáhel, &A Keneus Héber felesége, &A sátorban [lakó] nõk felett legyen áldott! 25[Az] vizet kért, õ tejet adott, &Fejedelmi csészében nyújtott tejszínét. 26Balját a szegre, &Jobbját pedig a munkások põrölyére nyújtotta, &És ütötte Siserát, szétzúzta fejét, &És összetörte, általfúrta halántékát, 27Lábainál leroskadt, elesett, feküdt, &Lábai között leroskadt, elesett; &A hol leroskadt, ott esett el megsemmisülve. 28Kinézett az ablakon, és jajgatott &Siserának anyja a rostélyzat mögül: &"Miért késik megjõni szekere? &Hol késlekednek kocsijának gördülései?" 29Fejedelemasszonyinak legokosabbjai válaszolnak néki; &Õ egyre csak azok szavait ismételgeti: 30"Vajjon nem zsákmányra találtak-é, s mostan osztozkodnak? &Egy-két leányt minden férfiúnak; &A festett kelmék zsákmányát Siserának; &Tarka szövetek zsákmányát, tarkán hímzett öltözeteket, &Egy színes kendõt, két tarka ruhát nyakamra, mint zsákmányt." 31Így veszszenek el minden te ellenségid, Uram! &De a kik téged szeretnek, [tündököljenek] mint a kelõ nap az õ erejében! &És megnyugovék a föld negyven esztendeig.