3 John 1

1A presbiter a szeretett Gájusnak, a kit én igazán szeretek. 2Szeretett [barátom,] kívánom, hogy mindenben jól legyen dolgod, és légy egészséges, a mint jó dolga van a lelkednek. 3Mert felettébb örültem, a mikor atyafiak jöttek és bizonyságot tettek a te igazságodról, úgy, a mint te az igazságban jársz. 4Nincs annál nagyobb örömem, mintha hallom, hogy az én gyermekeim az igazságban járnak. 5Szeretett [barátom,] híven cselekszel mindenben, a mit az atyafiakért, és pedig az idegenekért teszel, 6A kik bizonyságot tettek a te szeretetedrõl a gyülekezet elõtt; a kiket jól teszed, ha Istenhez méltóan bocsátasz útjokra. 7Mert az õ nevéért mentek ki, semmit sem fogadván el a pogányoktól; 8Nékünk azért be kell fogadnunk az ilyeneket, hogy munkatársaikká lehessünk az igazságban. 9Írtam a gyülekezetnek; de Diotrefesz, a ki elsõséget kíván közöttük, nem fogad el minket. 10Ezért, ha odamegyek, felemlítem az õ dolgait, a melyeket cselekszik, gonosz szavakkal csácsogván ellenünk; sõt nem elégedvén meg ezzel, maga sem fogadja be az atyafiakat, és a kik ezt akarnák, azokat is akadályozza, és az egyházból kiveti. 11Szeretett [barátom,] ne a rosszat kövesd, hanem a jót. A ki jót cselekszik, az Istentõl van; a ki pedig rosszat cselekszik, nem látta az Istent. 12Demeter mellett mindenki bizonyságot tett, maga az igazság is; de mi is bizonyságot teszünk, és tudjátok, hogy a mi bizonyságtételünk igaz. 13Sok írni valóm volna, de nem akarok tintával és tollal írni néked: 14Hanem reménylem, hogy csakhamar meglátlak téged és szemtõl szembe beszélhetünk. 15Békesség néked! Köszöntenek téged a te barátaid. Köszöntsd a barátainkat név szerint.