Psalm 50

1Asáf zsoltára. &Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétõl lenyugtáig. 2A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten. 3Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztõ tûz van elõtte, s körülte erõs forgószél. 4Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét: 5Gyûjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erõsítik szövetségemet! 6És az egek kijelentik az õ igazságát, mert az Isten biró. Szela. 7Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened. 8Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égõáldozataid szüntelen elõttem vannak. 9[De] nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból; 10Mert enyém az erdõnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken. 11Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mezõ állatai [tudva vannak] nálam. 12Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene. 13Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é? 14Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat! 15És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsõítesz engem. 16A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimrõl, és veszed szádra az én szövetségemet? 17Hiszen te gyûlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet! 18Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök. 19A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot szõ. 20Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod. 21Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom [azokat.] 22Értsétek meg ezt, ti Istent felejtõk, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül: 23A ki hálával áldozik, az dicsõít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.