Job 21

1Felele pedig Jób, és monda: 2Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok [helyett.] 3Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet. 4Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserû a lelkem? 5Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra. 6Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet. 7Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sõt még meg is gyarapodnak? 8Az õ magvok elõttök nõ fel õ velök, és az õ sarjadékuk szemeik elõtt. 9Házok békességes a félelemtõl, és az Isten vesszeje nincsen õ rajtok. 10Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél. 11Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az õ magzataik. 12Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének. 13Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba; 14Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tõlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk! 15Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük õt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk elõtte? 16Mindazáltal az õ javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tõlem! 17Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jõ rájok az õ veszedelmök! [Hányszor] osztogatja részöket haragjában. 18Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél elõtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el. 19Isten az õ fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd. 20Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik. 21Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az õ hónapjainak száma letelt?! 22Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz õ ítéli meg a magasságban levõket is! 23Ez meghal az õ teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan; 24Fejõedényei tejjel vannak tele, csontjainak velõje nedvességtõl árad. 25Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval. 26Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi õket. 27Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem; 28Mert ezt mondjátok: Hol van ama fõembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora? 29Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik [sokat] utaznak és jeleiket nem ismeritek-é? 30Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul. 31Kicsoda veti szemére az õ útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért? 32Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él. 33Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok [mentek el] elõtte. 34Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.