Deuteronomy 10

1Abban az idõben monda az Úr nékem: Faragj magadnak két kõtáblát, az elõbbiekhez hasonlókat, és jõjj fel hozzám a hegyre, és csinálj faládát. 2És felírom a táblákra azokat az ígéket, a melyek az elõbbi táblákon valának, a melyeket széttörtél; és tedd azokat a ládába. 3Csinálék azért ládát sittim-fából, és faragék két kõtáblát is, az elõbbiekhez hasonlókat; és felmenék a hegyre, és a két kõtábla kezemben vala. 4És felírá a táblákra az elõbbi írás szerint a tíz ígét, a melyeket szólott vala az Úr ti hozzátok a hegyen, a tûznek közepébõl a gyülekezésnek napján, és átadá az Úr azokat nékem. 5Akkor megfordulék és alájövék a hegyrõl, és betevém a táblákat a ládába, a melyet csináltam vala, hogy ott legyenek, a miképen az Úr parancsolta vala nékem. 6Izráel fiai pedig elindulának Beeróthból, a mely a Jákán fiaié, Moszérába. Ott halt meg Áron, és ugyanott el is temetteték, és Eleázár, az õ fia lõn pappá helyette. 7Innét indulának Gudgódba, Gudgódból pedig Jotbatába, [bõ]vízû patakok földére. 8Abban az idõben választá ki az Úr a Lévi törzsét, hogy hordozza az Úr szövetségének ládáját, [és] hogy az Úr elõtt álljon, és néki szolgáljon, és hogy áldjon az õ nevében mind e napig. 9Ezért nem volt része és öröksége a Lévinek az õ atyafiaival; az Úr az õ öröksége, a miképen megmondotta vala néki az Úr, a te Istened. 10Én pedig ott állottam a hegyen, mint az elõbbi napokban, negyven nap és negyven éjjel: és meghallgata engem az Úr akkor is, és nem akara téged elveszteni az Úr. 11És monda az Úr nékem: Kelj fel, menj és járj a nép elõtt, hogy bemenjenek és bírják a földet, a mely felõl megesküdtem az õ atyáiknak, hogy nékik adom. 12Most pedig, óh Izráel! mit kíván az Úr, a te Istened tõled? Csak azt, hogy féljed az Urat, a te Istenedet; hogy minden õ utain járj, és szeresd õt, és tiszteljed az Urat, a te Istenedet teljes szívedbõl, és teljes lelkedbõl, 13Megtartván az Úrnak parancsolatait és rendeléseit, a melyeket én ma parancsolok néked, hogy jól legyen dolgod! 14Ímé az Úréi, a te Istenedéi az egek, és az egeknek egei, a föld, és minden, a mi rajta van! 15De egyedül a ti atyáitokat kedvelte az Úr, hogy szeresse õket, és az õ magvokat: titeket választott ki õ utánok minden nép közül, a mint e mai napon [is látszik]. 16Metéljétek azért körül a ti szíveteket, és ne legyetek ezután keménynyakúak; 17Mert az Úr, a ti Istenetek, isteneknek Istene, és uraknak Ura; nagy, hatalmas és rettenetes Isten, a ki nem személyválogató, sem ajándékot el nem fogad. 18Igazságot szolgáltat az árvának és az özvegynek; szereti a jövevényt, adván néki kenyeret és ruházatot. 19Szeressétek azért a jövevényt; mert [ti is] jövevények voltatok Égyiptom földén. 20Az Urat, a te Istenedet féljed, õt tiszteljed, õ hozzá ragaszkodjál, és az õ nevére esküdjél. 21Õ a te dícséreted, és a te Istened, a ki azokat a nagy és rettenetes dolgokat cselekedte veled, a melyeket láttak a te szemeid. 22A te atyáid hetvenen mentek vala alá Égyiptomba; most pedig az Úr, a te Istened megsokasított téged, mint az égnek csillagait!