Ayub 3

1Ezután megnyitá Jób az õ száját, és megátkozá az õ napját. 2És szóla Jób, és monda: 3Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott. 4Az a nap legyen sötétség, ne törõdjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon. 5Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; [a] felhõ lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé. 6Az az éjszaka! Sûrû sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendõnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz. 7Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon. 8Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt. 9Sötétüljenek el az õ estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját! 10Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elõl a nyomorúságot. 11Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem? 12Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlõkre, hogy szopjam?! 13Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék - 14Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kõhalmokat építenek. 15Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat. 16Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek? 17Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstõl, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt. 18A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát. 19Kicsiny és nagy ott [egyenlõ,] és a szolga az õ urától szabad. 20Mért is ad [Isten] a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivûeknek? 21A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset. 22A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót. 23A férfiúnak, a ki útvesztõbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül. 24Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok. 25Mert a mitõl remegve remegtem, az jöve reám, és a mitõl rettegtem, az esék rajtam. 26Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.