Napi vers

Lépjetek be kapuain hálaadással, és udvareiban dicsérettel; adjatok hálát neki és áldjátok meg az ő nevét.

---

Van valami szentség abban, hogy hálás szívvel lépünk át egy küszöböt — ez az egyszerű mozgást zarándoklatává, a közönséges pillanatokat pedig szent talajjá változtatja. A hála nem csupán udvarias válasz az áldásra; ez az ország nyelvezete, amely megtanult Isten ujjlenyomatát látni mindenben. Amikor hálaadással lépünk az Ő jelenlétébe, nem azt hozzuk neki, ami hiányzik Neki, hanem azzá válunk, aminek mindig is lenni voltunk szánva — olyan lények, akik teljes szívből élnek az Alkotójukkal való örömteli közösségben. Az dicséret tehát nem előadás; ez hazatérés, a már szívünkben kezdődő mennyország visszhangja.