नीतिवचन 20

1A bor csúfoló, a részegítõ ital háborgó, és valaki abba beletéved, nem bölcs! 2Mint a fiatal oroszlán ordítása, olyan a királynak rettentése; a ki azt haragra ingerli, vétkezik a maga élete ellen. 3Tisztesség az embernek elmaradni a versengéstõl; valaki pedig bolond, patvarkodik. 4A hideg miatt nem szánt a rest; aratni akar majd, de nincs mit. 5Mély víz a férfiúnak elméjében a tanács; mindazáltal a bölcs ember kimeríti azt. 6A legtöbb ember talál valakit, a ki jó hozzá; de hû embert, azt ki találhat? 7A ki az õ tökéletességében jár, igaz ember; boldogok az õ fiai õ utána! 8A király, ha az õ ítélõszékiben ül, tekintetével minden gonoszt eltávoztat. 9Ki mondhatná azt: megtisztítottam szívemet, tiszta vagyok az én bûnömtõl? 10A kétféle font és a kétféle mérték, útálatos az Úrnál egyaránt mind a kettõ. 11Az õ cselekedetibõl ismerteti meg magát még a gyermek is, ha tiszta-é, és ha igaz-é az õ cselekedete. 12A halló fület és a látó szemet, az Úr teremtette egyaránt mindkettõt. 13Ne szeresd az álmot, hogy ne légy szegény; nyisd fel a te szemeidet, [és] megelégszel kenyérrel. 14Hitvány, hitvány, azt mondja a vevõ; de mikor elmegy, akkor dicsekedik. 15Van arany és drágagyöngyök sokasága; de drága szer a tudománynyal teljes ajak. 16Vedd el ruháját, mert kezes lett másért, és az idegenért vedd el zálogát. 17Gyönyörûséges az embernek az álnokságnak kenyere; de annakutána betelik az õ szája kavicsokkal. 18A gondolatok tanácskozással erõsek; és bölcs vezetéssel folytass hadakozást. 19Megjelenti a titkot, a ki rágalmazó; tehát a ki fecsegõ szájú, azzal ne barátkozzál. 20A ki az õ atyját vagy anyját megátkozza, annak kialszik szövétneke a legnagyobb setétségben. 21A mely örökséget elõször siettetnek, annak vége meg nem áldatik. 22Ne mondd: bosszút állok rajta! Várjad az Urat, és megszabadít téged! 23Útálatos az Úrnál a kétféle súly; és a hamis fontok nem jó dolgok. 24Az Úrtól vannak a férfi lépései; az ember pedig mit ért az õ útában? 25Tõr az embernek meggondolatlanul mondani: szent, és a fogadástétel után megfontolni. 26Szétszórja a gonoszokat a bölcs király, és fordít reájok kereket. 27Az Úrtól való szövétnek az embernek lelke, a ki megvizsgálja a szívnek minden rejtekét. 28A kegyelmesség és az igazság megõrzik a királyt, megerõsíti irgalmasság által az õ székét. 29Az ifjaknak ékessége az õ erejök; és a véneknek dísze az õsz haj. 30A kékek [és] a sebek távoztatják el a gonoszt, és a belsõ részekig ható csapások.