योएल 3

1Mert ímé, azokon a napokon és abban az idõben, a mikor meghozom Júda és Jeruzsálem fogságát: 2Egybegyûjtöm akkor mind a pogányokat, és levezetem õket a Josafát völgyébe, és perbe szállok ott velök, az én népemért és örökségemért, az Izráelért, a melyet szétszórtak a pogányok közé, és megosztoztak az én földemen; 3Népemre pedig sorsot vetettek; a fiút szajháért adták oda, a leányt pedig borért cserélték el, hogy ihassanak. 4Sõt néktek is mi közötök velem, Tírus, Sidon és Filiszteának egész környéke?! Vajjon bosszút állani [jöttök-]é reám? Ha bosszút akarnátok rajtam állani, nagy hirtelen fejetekre fordítom vissza bosszútokat! 5Mivelhogy elraboltátok ezüstömet és aranyomat, és legszebb kincsemet templomaitokba vittétek; 6És a Júda fiait és Jeruzsálem fiait eladtátok a Jávánok fiainak, hogy messze vessétek õket határaiktól: 7Ímé, kiindítom õket a helybõl, a hova eladtátok õket, és fejetekre fordítom vissza bosszútokat. 8És adom a ti fiaitokat és leányaitokat a Júda fiainak kezébe; azok pedig eladják õket a Sabeusoknak, a messze lakó népnek; mert [ezt] végezte az Úr. 9Hirdessétek ezt a pogányok között; készüljetek harczra; indítsátok fel a hõsöket. Járuljanak elé, jõjjenek fel mindnyájan a hadakozó férfiak! 10Kovácsoljátok szántóvasaitokat kardokká, kaszáitokat dárdákká; mondja a beteg [is:] Hõs vagyok! 11Siessetek és jõjjetek el ti népek mindenfelõl, és seregeljetek egybe! Ide vezesd Uram a te hõseidet! 12Serkenjenek fel és jõjjenek fel a népek a Josafát völgyébe; mert ott ülök [törvényt,] hogy megítéljek minden népeket. 13Ereszszétek néki a sarlót, mert megérett az aratni való! Jertek el, tapossatok, mert tetézve a kád, ömlenek a sajtók! Mert megsokasult az õ gonoszságuk! 14Tömegek, tömegek! az ítélet völgyében! Mert közel van az Úrnak napja az ítélet völgyében! 15A nap és hold elsötétednek; a csillagok bevonják fényöket; 16Az Úr pedig megharsan a Sionról és megzendül Jeruzsálembõl, és megrendülnek az egek és a föld; de az Úr az õ népének oltalma és az Izráel fiainak erõssége! 17És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek, a ki a Sionon lakozom, az én szent hegyemen. És szentté lészen Jeruzsálem, és idegenek nem vonulnak át többé rajta. 18És majd azon a napon a hegyek musttal csepegnek és a halmok tejjel folynak, és a Júda minden medre bõ vízzel ömledez, és forrás fakad az Úrnak házából, és megöntözi a Sittimnek völgyét. 19Égyiptom pusztasággá lészen, Edom pedig kietlen sivataggá; a Júda fiain való erõszakosságért, mert ártatlan vért ontottak azoknak földén. 20De a Júda örökké megmarad; Jeruzsálem is nemzetségrõl nemzetségre. 21És kitisztítom vérökbõl, a melybõl még ki nem tisztítottam, és a Sion lesz az Úr lakóhelye!