Proverbios 22

1Kivánatosb a jó hírnév nagy gazdagságnál; ezüstnél és aranynál a kedvesség jobb. 2A gazdag és szegény összetalálkoznak, mindkettõt pedig az Úr szerzi. 3Az eszes meglátja a bajt és elrejti magát; a bolondok pedig neki mennek és kárát vallják. 4Az alázatosságnak bére az Úr félelme, gazdagság és tisztesség és élet. 5Tövisek [és] tõrök vannak a gonosznak útában; a ki megõrzi a maga lelkét, távol jár azoktól. 6Tanítsd a gyermeket az õ útjának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól. 7A gazdag a szegényeken uralkodik, és szolgája a kölcsönvevõ a kölcsönadónak. 8A ki vet álnokságot, arat nyomorúságot; és az õ haragjának vesszeje megtöretik. 9Az irgalmas szemû ember megáldatik, mert adott az õ kenyerébõl a szegénynek. 10Ûzd el a csúfolót, és elmegy a háborgás is, és megszünik a patvarkodás és a szidalmazás. 11A ki szereti a szívnek tisztaságát, beszéde kedvesség: annak barátja a király. 12Az Úrnak szemei megõrzik a tudományt; a hitetlennek beszédét pedig felforgatja. 13A rest azt mondja: oroszlán van ottkin, az utczák közepén megölettetném. 14Mély verem az idegen asszonyoknak szája; a kire haragszik az Úr, oda esik. 15A gyermek elméjéhez köttetett a bolondság; [de] a fenyítés vesszeje messze elûzi õ tõle azt. 16A ki elnyomja a szegényt, hogy szaporítsa az õ [marháját]; a ki ád a gazdagnak: végre szûkölködésre [jut.] 17Hajtsd füledet, és hallgasd a bölcseknek beszédeit; és a te elmédet figyelmeztesd az én tudományomra. 18Mert gyönyörûséges lesz, ha megtartod azokat szívedben; legyenek együtt állandók a te ajkaidon! 19Hogy az Úrban legyen a te bizodalmad, arra tanítottalak ma téged, igen, téged. 20Nem írtam-é néked drága szép tanulságokat, tanácsokban és tudományban? 21Hogy tudtodra adjam néked az igazság beszédinek bizonyos voltát: hogy igaz beszédet vígy válaszul elküldõidnek. 22Ne rabold ki a szegényt, mert szegény õ; és meg ne rontsd a nyomorultat a kapuban; 23Mert az Úr forgatja azoknak ügyét, és az õ kirablóik életét elragadja. 24Ne tarts barátságot a haragossal, és a dühösködõvel ne menj; 25Hogy el ne tanuld az õ útait, és tõrt ne keress tennen magadnak. 26Ne légy azok közt, a kik kézbe csapnak, a kik adósságért kezeskednek. 27Ha nincs néked mibõl megadnod; miért vegye el a te ágyadat te alólad? 28Ne bontsd el a régi határt, melyet csináltak a te eleid. 29Láttál-é az õ dolgában szorgalmatos embert? A királyok elõtt álland, nem marad meg az alsó rendûek között.