2 Corintios 3

1Elkezdjük-é ismét ajánlgatni magunkat? Vagy talán szükségünk van, mint némelyeknek, ajánló levelekre hozzátok, avagy tõletek? 2A mi levelünk ti vagytok, beírva a mi szívünkbe, a melyet ismer és olvas minden ember; 3A kik felõl nyilvánvaló, hogy Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, nem tentával, hanem az élõ Isten Lelkével írva; nem kõtáblákra, hanem a szívnek hústábláira. 4Ilyen bizodalmunk pedig Isten iránt a Krisztus által van. 5Nem mintha magunktól volnánk alkalmatosak valamit gondolni, úgy mint magunkból; ellenkezõleg a mi alkalmatos voltunk az Istentõl van: 6A ki alkalmatosokká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái []legyünk, nem betûé, hanem léleké; mert a betû megöl, a lélek pedig megelevenít. 7Ha pedig a halálnak betûkkel kövekbe vésett szolgálata dicsõséges vala, úgyhogy Izráel fiai nem is nézhettek Mózes orczájára arczának elmúló dicsõsége miatt: 8Hogyne volna még inkább dicsõséges a léleknek szolgálata? 9Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsõséges, mennyivel inkább dicsõséges az igazság szolgálata? 10Sõt a dicsõített nem is dicsõséges ebben a részben az õt meghaladó dicsõség miatt. 11Mert ha dicsõséges az elmulandó, sokkal inkább dicsõséges, a mi megmarad. 12Azért ilyen reménységben nagy nyiltsággal szólunk; 13És nem, miként Mózes, [a ki] leplet borított az orczájára, hogy ne lássák Izráel fiai az elmulandónak végét. 14De megtompultak az õ elméik. Mert ugyanaz a lepel mind e mai napig ott van az ó szövetség olvasásánál felfedetlenül, mivelhogy a Krisztusban tûnik el; 15Sõt mind máig, a mikor csak olvassák Mózest, lepel borul az õ szívökre. 16Mikor pedig megtér az Úrhoz, lehull a lepel. 17Az Úr pedig a Lélek; és a hol az Úrnak Lelke, ott a szabadság. 18Mi pedig az Úrnak dicsõségét mindnyájan fedetlen arczczal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsõségrõl dicsõségre, úgy mint az Úrnak Lelkétõl.