욥기 35

1Tovább is felele Elihu, és monda: 2Azt gondolod-é igaznak, ha így szólsz: Az én igazságom nagyobb, mint Istené? 3Hogyha ezt mondod: Mi hasznod belõle? Mivel várhatok többet, mintha vétkezném? 4Én megadom rá néked a feleletet, és barátaidnak te veled együtt. 5Tekints az égre és lásd meg; és nézd meg a fellegeket, milyen magasan vannak feletted! 6Hogyha vétkezel, mit tehetsz ellene; ha megsokasítod bûneidet, mit ártasz néki? 7Ha igaz vagy, mit adsz néki, avagy mit kap a te kezedbõl? 8Az olyan embernek [árt] a te gonoszságod, mint te vagy, és igazságod az ilyen ember fiának [használ.] 9A sok erõszak miatt kiáltoznak; jajgatnak a hatalmasok karja miatt; 10De egy sem mondja: Hol van Isten, az én teremtõm, a ki hálaénekre indít éjszaka; 11A ki többre tanít minket a mezei vadaknál, és bölcsebbekké tesz az ég madarainál? 12Akkor azután kiálthatnak, de õ nem felel a gonoszok kevélysége miatt; 13Mert a hiábavalóságot Isten meg nem hallgatja, a Mindenható arra nem tekint. 14Hátha még azt mondod: Te nem látod õt; az ügy elõtte van és te reá vársz! 15Most pedig, mivel nem büntet haragja, és nem figyelmez a nagy álnokságra: 16Azért tátja fel Jób hívságra a száját, [és] szaporítja a szót értelem nélkül.