Napi vers
Napi reflexió, amelyet mesterséges intelligencia generáltÁldani fogom az Urat mindenkor; dicséreteivel szájam mindig telt lesz.
**A Szünetelenül Bemutatott Áldozat** Mély lázadás rejlik az *mindig* szóban — mert a zsoltáros nem azt mondja, hogy Istent akkor fogja dicsérni, amikor az ég tiszta és a betakarítás bőséges, hanem *minden időben*, még akkor is, amikor a lélek olyan völgyeken jár, amelyeket nem választott. Az áldozat tehát nem csupán egy érzelem, amely akkor kél fel, amikor a körülmények kedvezőek; hanem egy *fegyelem*, a hit egy szent tette, amely a szívet egy változatlan igazsághoz rögzíti, amikor minden körülöttünk homokként ingadozik. Azt, hogy a tisztelet szüntelenül az ajkunkon maradjon, azt jelenti, hogy Isten jósága nem függ a mi kényelmes helyzetünktől, hogy Ő méltósága meghaladja megértésünket. Ez a fajta áldozat átalakítja azt, aki felmutatja — nem lehet szüntelenül Isten szépségéről beszélni anélkül, hogy lassan, csendesen ne válnál azzá, aki azt a szépséget mindenütt meglátja. Legyen a szád egy élő oltár, ahol a tűz sohasem alszik el.