अय्यूब 22

1Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda: 2Az Istennek használ-é az ember? Sõt önmagának használ az okos! 3Gyönyörûségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz? 4A te [isteni] félelmedért fedd-é téged, és [azért] perel-é veled? 5Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod? 6Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted. 7Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezõtõl megtagadtad a kenyeret. 8A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyû volt, az lakik vala rajta. 9Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek. 10Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés; 11Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, a mely elborít! 12Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak! 13És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van? 14Sûrû felhõk leplezik el õt és nem lát, és az ég körületén jár. 15Az õsvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek jártak; 16A kik idõnap elõtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?! 17A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tõlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható? 18Õ pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tõlem. 19Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja õket: 20Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az õ maradékjokat tûz emészti meg! 21Bízd csak azért magadat õ reá és légy békességben: ezekbõl jó származik reád. 22Végy csak oktatást az õ szájából, és vésd szívedbe az õ beszédeit! 23Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, [és] az álnokságot távol ûzöd a te sátorodtól. 24Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat: 25És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd. 26Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled. 27Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat. 28Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik. 29Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és õ az alázatost megtartja. 30Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.